Vélemények voltak (válogatás)
« Vissza
M. S. - 2007.01.11.
Az Innen nézve (ilyen Szentendre) kezdőlapja »

Az Innen nézve (ilyen Szentendre) előző verziójának fő profilja annak megjelenítése volt, hogy mi a helyi lakosok véleménye Szentendréről.

- Drága és lassú - Rasztagirl - 2005.09.05.
- Miért jó itt élni? - Pozsonyi Imre - 2005.09.14.
- Hangok - Benkovits György - 2005.09.04.
- Hőségriadó - T. L. - 2005.09.04.
- Péntek délután, verőfény - Török Monika - 2006.03.01.
- Kedves Dr. Dietz Ferenc! - Bubla János - 2006.03.01.
- A halálút - mások kezében - T. Z. - 2006.04.25.


Drága és lassú

Rasztagirl - 2005.09.05.

Jövök haza a suliból, egyenesen a kilenc kerből, metróval, aztán busszal, unalmas és meleg is van. Meg a suliban mindenki csodálkozik, hogy miért nem HÉVvel megyek? Hiszen az olyan fílinges, Szentendre nem Szentendre HÉV nélkül. Én meg mondom, hogy azért mert drága és lassú, nem éri meg. Aztán a metrón ezen gondolkozom végig: tulajdonképpen Szentendrén minden drága és lassú, megéri nekem ott lakni? Aztán lassan beérek Szentendrére. Macskakövek, hangulatos házak, és persze a kihagyhatatlan graffitik (I love marihuana!, anarchy forever, peace!, no skin... stb.). Miközben ezeket olvasgatom, ügyesen ki kell cseleznem a szembejövő japán turisták százait, akik fényképezőgépükkel éppen megörökítik a vágtázó lovas kocsin ülő német turistákat, akiknek angolul magyaráz a "lovas kocsis bácsi" (mi már csak így hívjuk őt). Aztán veszek magamnak fagyit - már megint drágább lett - és megállok az egyik könyvesbolt kirakatánál a Fő téren. Az idő szép, még nincs kedvem hazamenni, lemegyek hát a Duna korzóra, sétálgatok, nézem a Dunát, köszönök az új haverjaimnak, akiket a Sajnos Batár koncerten ismertem meg még a május elsejei ünnepségen, a Postás strandon. Elhaladok a lángosos mellett, a nyálam csorog, de már elköltöttem a pénzem fagyira. Így hát haza indulok. Végig a hűvös patakparton. Kisgyerekes anyukák sétáltatják a kutyájukat, meg a gyereküket... Mikor hazaérek anyám rákérdez:
- Hol voltál ennyi ideig? - már izgultam érted! Ugye maradt még zsebpénzed?
- Nincs semmi baj anya... csak... csak HÉVvel jöttem, és hát tudod, a HÉV az drága és lassú...



Miért jó itt élni?

Pozsonyi Imre - 2005.09.14.

Szerintem azt kellene firtatni, hogyan lehetne még jobb. Én most ezt fogom részletezni, bár igazából még nem lakunk itt, csak tervezgetjük. Szarvashegyen van egy szép telkünk, gyönyörű kilátással, erdős szomszédsággal, madárcsicsergéssel, friss levegővel, sünökkel, őzekkel, nagy csenddel és alig észlelhető szomszédokkal. Szóval imádunk itt lenni. Már, ha sikerül feljutni a kapuig, mert az út (Kaptató utca) olyan, mintha patakmederben mennénk, időnként még egy terepjárót is komoly kihívások elé állítva. Ez van nyáron.

Télen meg sem próbáljuk kocsival, letesszük az autót a Forrás utcai autóbusz megállónál (Kiskertek m.hely.) és gyalog vágunk neki a már sokszor lemért 700m távnak. Ennek általában kislányom nem szokott örülni, kivéve, ha térdig ér a hó (amit errefelé nem takarít senki), mert olyankor előkerül a szánkó...

Az útépítésre, úgy tűnik, sose fog sor kerülni, mert mi "gyüttmentnek" számítunk - és hiába próbáljuk összeszervezni a közműtársulást, az önkormányzat pedig nem bábáskodik felettünk. Pedig az ő szervező szavukra talán jobban megmozdulnának az itt élők. Addig is járunk a patakmederben. Nem úgy, mint (ahogy a Szentendre és Vidéke című lap szept. 9-i számának 5. oldalán az Utánajártunk rovatában írják) a Törökvölgyi utca esetében, ahol az utca tetején lévő kátyú miatt az ott közlekedők számára már járhatatlannak tűnt, azonban az ottani képviselő (dr. Dragon Pál) kezdeményezésére már ki is javították. Képviselő úr, nem nézne át Szarvashegyre is? :)

A másik kedvencem a szemétgyűjtés. Egy önkormányzati rendelet értelmében (amely felülírja a számviteli törvényt) fizetgetem a szemétdíjat becsületesen. A kukámat már rég ellopták (költse a tettes az árát gyógyszerre, mondják felénk...). Zsákban nem merem kitenni a szemetet, mert ugyan Szarvashegy üdülőövezet - tehát a telektulajdonosok jórészt hétvégéjüket töltik ott -, de a kukás csak szerdán jön. És szerdára bizony a kóbor kutyák-macskák-rókák apró darabokra szedik a nejlonzsákban kihelyezett szemetet, amit aztán visz a szél, majd a csapadék után lezúduló víz. Ettől aztán a patakmedrünk (még egyszer: Kaptató utca) lassan szemétteleppé változik. Tehát én viszem a szemetemet haza, Budapestre. És ettől írja felül a rendelet a törvényt. Ugyanis így számomra a Városi Szolgáltató Rt. nem végez szemétszállítási szolgáltatást, de számláz, és ez ugye ellentétes a számviteli törvénnyel, sőt ez pontosan fiktív számlázásnak minősül.

Persze erre lehet mondani, hogy vannak prioritások egy város életében. De a japán és holland csoportokkal teli Szentháromság téren, a turistaközpont turistaközpontjában az utcai szemétgyűjtőkön vasárnap délelőttönként karácsonyfadíszként lógnak a különféle, szeméttel telepakolt nejlonszatyrok. A Duna korzó kavicsburkolata tele van kutyagumival és eső után óriási pocsolyákkal. És akkor még nem beszéltem a fizető parkolási rendszerről, ahol is a parkolóőrökre első látásra a külföldi vendégeim azt hitték: koldusok... Szóval T. Képviselő testület, T. Önkormányzat! Indítsák gyorsan a kampánygépezetet és tessék látványos eredményeket elérni Szentendrén (ahol jó élni), mert jövőre gondok lehetnek!



Hangok

Benkovits György - 2005.09.04.

A fiatalok érkeznek haza és bosszankodnak, /aug. 18./ panaszkodnak, hogy miért kellett abbahagyni a zenélést ilyen korán a Lázár cár téren, pedig milyen jó volt. Sz*r hely ez a Szentendre, tele van hülyékkel, hogy itt mindent korán abba kell hagyni. Bezzeg Olaszországban mondja a kisebbik, éreztetve velem, hogy mennyire nem európai ez a Szentendre. Még be sem fejezte, csörren a telefon és a Gőzhajó utcából magából kikelt hölgy telefonál, hogy mikor hagyják már abba, ezt a délután két órától tartó zenélést, ez őrjítő! sziszegi a telefonba. - Intézkedj már azonnal! - mondja. Hallgatom, aztán próbálok válaszolni, hogy a rendező nem én vagyok, hanem a Szerb Kisebbségi Önkormányzat és ez Krisztus színeváltozásának ünnepe, búcsúja, és augusztus 19-e már évszázadok óta ünnep, és mint ilyen, zenéléssel, zajjal jár. - Engem nem érdekel! - replikázik keményen. - Majd aztán legközelebb, a lengyelek meg a németek ünnepelnek itt. - Az önkormányzat csináljon, egy arénát a Kőhegy alatt, aztán menjetek oda ünnepelni, zajongani! - keménykedik. - De hát azért van a Lázár cár téren, mert ez szakrális hely és a búcsúk is mindig itt voltak. Legtöbbször a Tímár templomnál, de volt a Fő téren is. Nem tudom megnyugtatni, mert ő csak mondja a magáét, hogy ő elmegy mindenhova, felhívja jegyzőt, intézkedni fog a Megyei Közigazgatási Hivatalban, be fogja tiltani ezt a zajongást. Majd ő megmutatja, így nem lehet élni ebben az őrületben. Menjek, ellenőrizzem, van-e ehhez engedélyük, és egyébként is, ez nem európai, hogy itt nem lehet pihenni. Lépjen az önkormányzat, tegyünk valamit ez ellen a ricsaj ellen! Eszembe jut, tényleg Európában hogyan lehet? Engedik-e Pamplomában az egy hétig tartó fiesztát, Velencében a karneváli mulatozást. Azt ismerem, hogy Horvátországban és Görögországban a tengerparton minden műsor, zenélés este tíz után kezdődik, már csak a meleg miatt is. Ott napközben csak a lököttebb turisták vannak délelőtt tíz órakor az utcán, még a kisgyereket sétáltatni is éjfélkor viszik ki. Szóval, már nem tudom a választ. Hogyan is van ez valójában Európában? Vagy melyik Európát is említette a hölgy.


Hőségriadó

T. L. - 2005.09.04.

Ezt a szót sokszor hallani ezekben a napokban. /júl. 27./ A szentendrei Skanzen dolgozóiról pár sor a nagy meleg kapcsán. Nem azokról, akik légkondicionált irodákban ülnek, hanem akik kint vannak terepen, akikkel a (vendégbarát, de nem dolgozóbarát) Múzeum látogatója is találkozhat. Gyakorlatilag a teremőr néniken és bácsikon keresztül jelenik meg a Skanzen a látogató számára, ők azok, akiktől meg lehet kérdezni, hogy "mi az a nagy kék kerek ott a sarokban"?
Idős emberek kényszerülnek rá, hogy a nyugdíj mellett dolgozzanak. Nem lehet nem észrevenni, megviseli ezeket az embereket a meleg. Hallom, nem kapnak védőital gyanánt palackozott ásványvizet. Nincs biztosítva ebédidő és mód, mindenki lábon eszik; "lopva esznek". Nincsenek mellékhelyiségek, a dolgozók a bokrokba járnak pisilni - mert az általuk vigyázott épületeket nem hagyhatják el. Nincs biztosítva öltöző, mosdási lehetőség, és nincs zárható szekrény sem személyes tárgyaiknak. Nincs megoldva ezeknek az embereknek a szállítása, a várostól távol eső Skanzenbe mindenki úgy jár be, és megy haza, ahogy meg tudja oldani. A Skanzen zárása után egy óra múlva van csak busz Szentendre felé, lehet gyalogolni, - már amelyikük vállalkozik a majd négy kilométeres útra! a 11-es főútig, ahol buszra szállhat.
A kiváló Cseri Miklós főigazgató nyilvánvalóan nem tehet arról, hogy idős emberek dolgozni kényszerülnek, de sokat tehetne munkavégzésük megkönnyítése érdekében; továbbá hogy terepen dolgozó munkatársai ne érezzék megtűrt embereknek magukat!
Talán ezen adatok tudatában kicsit másként fogadják ezentúl a mosolyt a Skanzenben a teremőr néniktől és bácsiktól!



Péntek délután, verőfény

Török Monika - 2006.03.01.

A Kedves presszó melletti sikátorban két kamaszlány: az egyik tartja a másik fejét, jól jön a segítség a sugárban hányáshoz. Odabentről időről időre kiszalad valamelyik haver megkérdezni, minden rendben van-e. Hát hogyne - már feltéve, ha a hányás rendben van. Haverok megnyugodva vissza. Kérnek még egy sört. A harmadik kör után az egyik lány kiveszi egy srác kezéből a poharat, irgalmatlanul oltja, mi lesz, ha anyád megtudja. A srác vigyorog, szemlátomást már szédül. Néhányan kivonszolják a levegőre sétálgatni.

Közben mobilok csörrennek, különféle családtagok érdeklődnek különböző hollétek felől - különböző válaszok hangzanak el. Valami botrányféle is van készülőben, a srácok összekaparják az apróikat, fizetnek, majd ruganyosnak egyáltalán nem nevezhető léptekkel egy másik műintézmény felé veszik az irányt - valószínűleg ott is rikít a tábla majd: 18 év alatti vendéget szeszes itallal nem szolgálnak ki.

A szereplők egyébként konkrétan 12-13 évesek.

Persze, a szülő felelőssége is. Persze, annak idején mi is, ők is. Persze, most majd egy fél város veszi védelmébe a műintézményt, mondván: ha nem ott, akkor majd másutt kapnak piát a hatodikosok-hetedikesek. Persze, lehet úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Akár az a jó pár felnőtt, aki péntek délután, verőfényben minden további nélkül elsétált a rosszul lévő - igen, csontrészeg, na és?! - általános iskolás lány mellett. Klassz ez így. Büszkék lehetünk magukra mi, felnőttek.



Kedves Dr. Dietz Ferenc!

Bubla János - 2006.03.01.

Szentendrén többről van szó, mint rendről és nyugalomról, egyszerűen az itt lakók közérzete rossz, amelybe persze a fenti két elem is közrejátszik. Arról van szó, hogy ritkán érezzük otthon magunkat. Nem érzi a városlakó, hogy érte, és csakis érte történik valami. Állítom, hogy lassan velünk mentálisan is bajok lesznek. A belvárost már rég elhódították az idegenek. A városban alig látni sétáló helybelit. Még jó, hogy néhány alkalom a miénk. A mostani Fő-téri Szilveszter a családomnak azért felejthetetlen emlék marad. De itt az Ister nap, a Szüreti Felvonulás, amelynek színvonalán még kellene emelni. Mélyen megindító volt a P'art mozis Pirk vetítés. Tehát van mód töltődni, magunkba szívni, és a következő eseményig elraktározni a hely szellemét. Több közösségi tér és esemény kellene, be kell látnunk, hogy nem mindenki művészet rajongó, de egy telet elűző városi vidám farsangra sokan eljönnének. Képviselő Urat ki kell igazítsam. A város csupán 15 éve stagnál. Nekem, mint fiákeresnek panaszkodnak az idegenvezetők,- kérik, hogy tolmácsojam... Persze tudom történtek változások, lekockakövezték a Fő-teret, ahol könnyen kitörhetjük a nyakunkat. Van Dunaparti díszkivilágítás, de a folyó látványában csak a túlpartról kapcsolódik a városhoz. Elérhetetlen utópiának tűnik "Szentendre ne csak a turistáknak, hanem a naponta hazatérőknek is ékszerdoboz legyen", ezt a célt nem hiszem, hogy Szentendrén van ember aki komolyan veszi, ettől fényévek választanak el. Hihetőbb ha járható utakat és használható közvécéket ígér. Végezetűl: megint csak kampányfogásnak tűnik a városi konzultáció. Effélét már Kállay Pétertől is hallottunk. Ő azt igérte, hogy az Önkormányzat portáján lesz egy urna, amelybe a városi dolgokkal kapcsolatban leírt véleményeket lehet postázni. Nem kell, hogy folytassam, semmi sem lett az egészből, oly jó szentendrei modorban. Szándékához és erőfeszítéseihez sok szerencsét és egészséget kivánok.


A halálút - mások kezében

T. Z. - 2006.04.25.

2006. április 24.-én este ismét tragikus baleset történt a 11-es úton Budakalász és Szentendre között a gázfogadó közelében. Ketten vesztették életüket és öten súlyosan sérültek meg nem messze azoktól a kopjafáktól, amelyek a néhány évvel ezelőtti frontális ütközés hat áldozatának emlékét őrzik. Persze azóta sem múlt eseménytelenül az idő, hiszen ezen a szakaszon évente történik - talán évente több is - hasonló baleset.

Megkockáztatom, hogy az esetek nagy része, talán mindegyike nagyfokú gondatlanságra, adott esetben szándékosságra vezethető vissza, hiszen vagy a gyorshajtás, vagy a kettős záróvonal átlépése, vagy mindkettő áll a hátterében. Nem kevésbé tartom felelősnek az illetékeseket, mint a közlekedés-rendészetet, vagy a közútkezelőt azok közönyössége miatt. Hány vétlen embernek kell még itt meghalnia ahhoz, hogy végre fizikai elválasztó szerkezetet építsenek az úttengelyre? Persze tudom a választ: nincs rá pénz. Mert az emberélet az ingyen van, ugye? Néhány hete megörültem, hogy elkezdtek beton terelőelemet építeni Békásmegyer és a Cora körforgalom között, de örömöm rövid volt, mert amilyen hirtelen elkezdték, olyan hirtelen abba is hagyták. Hány vétlen embernek kell még itt meghalnia addig, hogy a rendőrség rendszeres sebességméréssel fékezze meg az itt garázdálkodókat? Javaslom, hogy nem a "Szentendre vége" tábla előtt öt méterrel kellene megbírságolni azokat, akik 50 helyett mondjuk 60-nal mennek, hanem a nyílt szakaszon betartatni a 90-es tempót (esetleg korlátozni 60-70-re), és következetesen kiszűrni a forgalomból azokat, akik szándékosan lépik át a kettős záróvonalat.

Történt néhány hónapja, hogy Szentendre felé haladva egy Hondás nem győzte kivárni, hogy az engem előző autó visszatérjen elém a külső sávba, átlépve a kettős záróvonalat a szembejövő sávban előzte azt meg, leszorítva a vele szembejövőt. Az esetet bejelentettem a Szentendrei Rendőrkapitányság ügyeletesének, aki elmondta, hogy tehetetlenek az ilyen helyzetekben, mert kellő számú bizonyíték hiányában még eljárást sem indíthatnak a vétkes ellen. Jogállamunkban talán kevesebb kibúvót kellene biztosítani a vétkeseknek és több lehetőséget a vétleneknek a túlélésre.

« Vissza